A Galéria 12 Egyesület művészeinek alkotásaiból nyílt tárlat november 19-én, a Galéria 12 kávézó és Borbárban, amely december 7-ig tekinthető meg.
„Változó világ” – az alkotók nagyon jó címet adtak a kiállításnak – kezdte köszöntőjét Kovács Lajos, XII. kerületi önkormányzati képviselő, majd néhány gondolattal reflektált is rá. Széchenyi Zsigmondot, a híres Afrika-kutatót és szenvedélyes vadászt idézte fel, aki alapvetően a puska embere volt, de a ’60-as években az utolsó szafarija után úgy érezte, a puska szögre akasztandó. Azzal ugyanis az emlékeket csak megöljük, aztán valamiféle fura, torz mását kitömve helyezzük föl a falra. Ezzel szemben a fotózás teljesen új világot nyit, hiszen benne a művészet és az emlékek megörökítése nyilvánul meg, miközben tiszteletben tartjuk magát az élőlényt, a flórát, a faunát. „Változó világunkban a fotó olyan biztos pont lehet, amely egy részről megörökít, de hozzáértő kezekben sok érzést, gazdagító személyes élményt fejezhet ki.” – ajánlotta az érdeklődő közönség figyelmébe a kiállítást.
Kiállító művészek – Aknay Tibor, Alapfy László, Borza Teréz, Hupján Attila, Kádár Katalin, Kecskeméti Kálmán, Maczkó Erzsébet, Mándi Emese, Németh Andrea, Nagy Albert, Pató Károly, Rainer Péter, Szamos Iván, Szél Ágnes, Tahin Gyula, Tóth József Füles – alkotásait Szakolczay Lajos, művészeti író mutatta be. Lényegretörő elemzéseiben kiemelte a történelmet, társadalmat, s nem kevésbé önmagát kifigurázó gesztus szempontjából Tóth József Füles kesernyésen groteszk alkotásait, a Hét vezér szoborcsoport előtt, és a „Mégiscsak több van nekem egy kerékkel” című képet. A filozofikus irányzathoz tartozik Maczkó Erzsébet képe, a Káosz és rend is. Borza Teréz Fényátadás című munkájához hozzátette, számára újdonság a kiváló porcelánművész ez irányú műfajbővítése. Felhívta a figyelmet Mándi Emese kecsesen mozgó nőalakjaira, és a mozdulatot rögzítő Németh Andreára, aki, Tóth Annamária festőművészt örökítette meg, Szél Ágnes organikus és konstruktív műveire, Nagy Albert Kanalas gémek című alkotására, Rainer Péter képére, amelyet Lendván készített az Alexandrai Szent Katalin barokk műemléktemplomról. A téma sokféleségét példázza Kecskeméti Kálmán Csók Rómában című képe, Pató Károly sorsdrámaként megjelenő portréi, és Aknay Tibor szimbólum értékű Kézmadarak-ja, amely a meghitt öregségről mesél.
Forrás: hegyvidek.hu
